2015.01.04. 13:02
Billentyűzet-orgazmus
Olvasok egy könyvet. Könyvínséges időkben az ember mindefélét elolvas, majdhogynem válogatás nélkül. Mert ilyen időkben az igényesség a háttérbe szorul cseppet. Megesszük az utángyártott túró rudit is, ha mar pöttyös nem jut. A modern technika és az információs sztráda nyújtotta varázslatos lehetőségek lerövidítik a távolságokat, van e-book meg online letölthető pdf könyv, de a magamfajta őskövület balga módon az idők folyamán függővé vált a papírillattól, a szamárfüles, hajtogatható A5-os formátumtól. Mindegy. Olvasom, és nem tetszik. Legszívesebben félredobnám. Esküszöm, meg is tenném, de mint mondtam, ilyen ínséges időkben nem vagdalkozik az ember meggondolatlanul. Minden könyvnek minimum kettővel több esély jár, mint odahaza.
2013.11.04. 17:03
Szeretet-fürdő
Tegnap este azt mondtam apának, nem tudom, honnét van benned ennyi rengeteg szeretet. Soha életemben nem éreztem még a szeretetnek ilyen tömény dózisban felém való áramlását, mint az utóbbi hetekben, hónapokban. Friss szerelmespárként vagy házasként sem vallottak annyiszor szerelemet és fejezték ki minden lehetséges úton-módon az érzelmeiket felém, mint ahogy most te teszed.
2013.09.10. 21:02
Százalékos arányok
Izgatottan készülünk az iskolára, te meg én. Nem is tudom, melyikünk várja jobban. Én egyszerűen azért, mert alig várom, hogy lássalak a cuki szürke-piros egyenruhádban, fehér zokniban, fekete cipőben. Hihetetlenül konzervatívok és ízléstelenek ezek az egyenruhák, mégis van bennük valami megfoghatatlan, valami varázslatos. Téged ezek a dolgok nem érdekelnek, amíg harisnya és szoknya van rajtad, addig boldog vagy. Téged az iskola szó varázsa fogott meg, hiszen aki iskolás, az okos nagylány és nem kislány többé. Az nem oviba jár már, hanem Miss Masey osztályába, annak nem Lisa óvónéni segít az ügyes-bajos dolgokban, hanem Mrs Riley, a teaching assistant.
2013.09.05. 22:31
Ha leteszem a lábam a szőnyegre
Ez a 34 éves nő nem az, aki 30 évesen volt. Kicserélték, más. Talán ugyanannak tűnik, külsőre mindenképpen hasonló, alapjaiban is ugyanaz, hiszen az alapokat nehéz lenne elbontani, és valójában értelmetlen is. Azonban sok más szempontból nem ismernének már egymásra, megkockáztatom, hogy nem is igen barátkoznának. Azt hiszem, a 30 éves csodálná a 34 évest. Mert az túlnőtt rajta, átlépett a félelmein, amin neki eddig neki nem sikerült.
2013.04.25. 17:16
Piros sós krumpli
Újra hét éves vagyok. Rekkenő a hőség, az alumínium kádban már reggel óta melegszik a víz, műanyag padló darabokat teszünk a fenekünk alá, mert az érdes kád alja a fürdőbugyin keresztül is felhorzsolja a fenekünket. Ki-be ugrálunk a vízbe, tenger, pálmák, cápák és búvárok keringenek körülöttünk. Később gyümölcsös ládákból házat építünk az udvaron, a házba régi szőnyeget, kerti bútort cipelünk, és élvezzük, hogy saját birodalmunk van, ahol csak mi vagyunk az urak. Az ebédet is elfogyaszthatjuk a házban, nekünk nyáron mindent szabad. Én vagyok az anyuka most, felszolgálom az ebédet az unokatesóknak. A ládákba később érett málnát szedünk, hajlongunk a bokrok előtt, keressük a legpirosabb, legédesebb szemeket, több kerül a szánkba, mint a ládákba. A piros-zöld-sárga műanyagokat egymásra rakjuk, és a kis utánfutóra pakoljuk őket, szépen sorjában. A traktor mögé fogjuk a vontatmányt, és elpöfögünk a naplementében a felvásárlóhoz. Arcunkba fúj a meleg nyáresti szél, vár már a vacsora. Piros sós krumplit eszünk, mindenki kedvence, a titkos receptet csak mama és papa ismeri. A sárga, karcos, öblös műanyag edényhez ragaszkodunk a végsőkig, másból nem is esik jól a finomság. Az alkóv hűvösében a magasra rakott vánkosok és dunyhák tetején fekszünk, elfáradtunk, már csak beszélgetni van erőnk. Hamarosan már az első szobában térünk nyugovóra, az elhaladó autók és kamionok zaja nem ér el a fülünkig, boldog, álmatlan gyermeki kimerültségben fekszünk reggelig, és hosszú sétákról álmodunk a poros hátsó utakon a focipályáig és vissza, kisbiciklivel vagy rollerrel, hatalmas, bánatos szemű komondor keverékkel az oldalunkon, piszkos lábbal, kiáltozva.
Reggel felébredünk. Mindannyian. Mamikám nem ébred fel többé már. Örök álomra hajtotta fejét.
Álmodj velünk, unokákkal, álmodj csillogó szemű, fekete hajú, masnis kislányokkal, forró nyarakkal, málnával és műanyag ládákkal. Álmodj örökké a boldogságról. Mi rólad álmodunk tovább. Hálásak vagyunk az emlékekért, hálásak vagyunk, hogy az életed részei lehettünk.
Nyugodj békében. Szeretünk.